Ma pontosan 2 hónapja érkeztem Máltára. Viszont úgy érzem mintha már vagy fél éve itt élnék, sokkal többnek tűnik nekem 2 hónapnál. Olyan sok minden történt ez alatt a 2 hónap alatt, hogy máskor évek alatt nem történt velem ennyi minden.
A születésnapomra visszatérve, köszönöm mindenkinek aki írt nekem vagy e-mailen, vagy a FB-on és jókívánságokat és képeket küldött, köszönöm.
Még a születésnapom estéjén vacsora meghívásom is volt. Nicola születésnapi vacsorára hívott Yaale lakásába (aki beköltözött a földszintre). Mivel én még úgy sem láttam az új lakását (a régit se láttam), meghívott, hogy nézzem meg és akkor legyen ott a vacsora is. Mivel a fiúk nem (nagyon) tudnak főzni ezért Nicola főzött. Paradicsom levest főzött (tabaco szósszal és kaliforniai paprikával) és penne tésztát valamilyen borsós - gombás mártással. Tény, hogy nagyon finom volt. A vacsora asztalnál tehát ott volt Yaale, Nicola, Gorca (spanyol srác, Yaale lakótársa) és én. Még szülinapi csoki ajándékot is kaptam, nem is számítottam rá. Yaale a szokásnál is viccesebb volt, pedig egyébként is az. 8 órára szólt a meghívás és kész is lett addigra a vacsi, annak ellenére, hogy majdnem fél 7 volt mire elment Nicola tanítványa. Tehát alig másfél órája maradt, hogy mindent megfőzzön. Én előbb mentem le Yaale-hoz, Nicola pedig később csatlakozott (csak összeszedte a kajákat és a hozzávalókat (sajt a tésztára, tejszín a levesre stb.). Addig Yaale megmutatta a lakást és olyan érzésem volt, mintha a saját apartmanunkban lennék csak 2 emelettel lejjebb. Majdnem olyan volt az elrendezése, mint a miénknek, csak a konyha és a nappali fel volt cserélve náluk. Az Ő lakása nem olyan berendezésű volt mint nálunk a lakás (Ő is bútorozottan vette ki), hanem minden tölgyfából volt, de nagyon hangulatos és otthonos volt. Vacsi után kiültünk a teraszra (csak neki van terasz a lakáshoz, lévén Ő a földszinten lakik, nekünk erkély van és rálátunk az Ő teraszára.) Meg is jegyeztem Nicolának, mikor már kint ültünk, hogy legközelebb, ha túl sok teli szemeteszsákunk lesz, csak kitoljuk az erkélyen és már lent is lesz, bajlódjon vele aki megtalálja. Erre Yaale csak annyit mondott: "tudni fogom, hogy honnan jött és visszaviszem!!!!!!!!". Aztán megemlítette, hogy van egy új házi kedvencük, amit ott találtak kint a teraszon. El is kezdte hívogatni, hogy: "Speedy? merre vagy?" (a speed angolul sebességet jelent). Tehát mi volt a kis kedvenc? Hát persze, hogy csiga. Nicola annyira jól szórakozott amikor meglátta a kb 10 cm-es csigát, hogy "speedy" a neve, hogy nem bírta abbahagyni a nevetést. Ő valami másra számított, ami gyorsabb egy kicsit, gondolta azért kapta ezt a nevet. Yaale viszont megindokolta, hogy miért ez a neve, szerinte a csiga gyakorlatilag át vágtatott a teraszon, hogy hátha bemehet az ajtón, de pofára esett mert kizárták. Kizárásról jut eszembe, Yaale innen is kizárta magát már egyszer (pedig még csak két hete lakik itt). A terasz ajtaját tisztította kívülről és nem vette észre, hogy kint nincs semmilyen fogantyú vagy kilincs rajta, és bezárta a terasz ajtaját kívülről. Szépen lemosta, papírral csíkmentesre törölte csak visszamenni már nem tudott. Ronggyal és ablaktisztítóval a kezében állt a terasz ajtó előtt. Természetesen semmi nem volt nála, se telefon se semmi. A terasz viszont minden oldalról zárt kb 2 méter magasan, és a másik oldalon már valaki más terasza volt, tehát átmászni nem ajánlott. (de létrája sem volt, így aztán mindegy). Az egyetlen szerencséje, hogy Nicola itthon volt, az erkély ajtónk nyitva volt így hallotta, ahogy Yaale kiabál neki a földszintről. Nicola felhívta a gondnokot, akinek van pótkulcsa és így bement a lakásba és beengedte ezt a szerencsétlent a lakásába. Azért nem a lakótársát hívta fel Nicola, mert a srác búvár iskolába jár és kint volt a tengeren, órák múlva jött volna csak vissza. Én nem értem, hogy ez a pali hogy lehet ilyen szerencsétlen, pedig 52 éves, nem egy tapasztalatlan kamasz, aki még sosem bérelt lakást.
folytatom...
Utolsó kommentek