Régóta nem írtam új postot tudom, de el voltam foglalva többek között az otthoni dolgaimmal és az intézni valóimmal. Szinte minden napra jutott valami amit el kellett intéznem. Igyekszem gyakrabban frissíteni a blogot és megkapok minden üzenetet, amit írtok és próbálok is rájuk válaszolni amint tudok.
A pocséklásról és a furcsaságokról feltétlenül akartam már régebben is írni egy postot, de úgy látszik most van itt az ideje. A pocséklásról a külföldi országokat tekintve voltak már tapasztalataim előtte is, mert már éltem egy évet Londonban 2006-ban (Au-pair voltam egy családnál). Akkor az nagyon felkészületlenül ért, hogy ott mennyire nem vigyáznak arra, hogy mennyi mindent feleslegesen vesznek meg és utána dobják a szemétbe. Emlékszem egy esetre amikor a család akiknél laktam indiai ételt rendeltek telefonon vacsora gyanánt és az apuka vette át a "szállítmányt". Ő mindössze csak jót akart azzal, hogy elővette a tányérokat és szedett mindenkinek egy jó nagy adagot (nekem is). Erre megérkezett anyuka és majdhogynem sikítozva állította le apukát, hogy Ő nem úgy szereti a tányérra rakva az ételt, ahogyan apuka azt elhelyezte. Majd az egész tányérját a szemetesbe öntötte, és kioktatta apukát, hogy mit tett. Az egész tányért beleborította a kukába, csak mert nem úgy nézett ki a tányéron (középre szedve a rizst és a tetejébe a mártást a hússal), ahogyan Ő akarta. Ezt nevezem pocséklásnak!!!!!!!!!!!! Majd, mintha semmi nem történt volna, anyuka elővett egy új tányért és szedett magának a dobozból egy új adagot, úgy rendezve a tányéron, ahogyan Ő szereti. Kedvem lett volna megmondani neki, hogy "elég sok országban a világon sok - sok ezren gyilkolnának egy tányér olyan ételért, amit te most dobtál ki a szemetesbe". Bár mint tudjuk az Au-pair-eknek nincs különösebb beleszólásuk szinte semmibe, amit a család művel. Tehát értelmetlen, bármit is magyarázni nekik. Már többször kudarcot vallottam azzal, hogy megpróbáltam jobb belátásra bírni őket pocséklás terén.
Mivel Málta angol gyarmat volt több száz éven (na jó csak 1800-1964-ig) keresztül és rengeteg brit lakik és lakott itt, a szokások is hasonlóak, mint Angliában volt. Ha valaki étteremben eszik itt, akkor az tisztában van azzal, hogy elég magasak az árak (már a magyarországihoz képest), de az itteni fizetésekből bőven megengedhetik maguknak, hogy akár minden nap étteremben egyenek. Én nem tartozom ezek közé, én a munkahelyemen kapok ebédet, reggelire és vacsorára pedig készítek valami egyszerűt magamnak (általában hideget), hétvégén pedig főzök magamnak és lehetőleg 2 napra. Visszatérve az éttermi étkezésekhez, hihetetlen mennyiségű ételt hagynak meg itt az emberek és nem azért mert nem jó ízű az étel, nagyon is finom, a mi éttermünk kifejezetten jól főz, első kézből tudom. Olyan mennyiségű ételt pazarolnak el itt, hogy abból egy kisebb falu jól lakna. A mi éttermünkben frissen csavart narancsból készült gyümölcslé kapható amit egy gép készít a vendég előtt friss narancsokból. Egy 3 dl narancs üdítő majdnem 3 euró és 5-6 narancs kell az elkészítéséhez. Ezt egy hosszú vékony üvegpohárban szolgálják fel és jéggel vagy anélkül is lehet kérni. Az ilyen megrendelések mellé még el kell képzelni egy 10-12 eurónál kezdődő étel választást is, aminek az a vége, hogy a tányéron marad az étel fele, vagy több és az üvegpohárban felszolgált narancsléből legalább 2 dl-t otthagynak, és mindezért kifizetnek akár 15 eurót is. Egyetlen étkezésre, és nem egy ilyen eset van, minden második vendég ezt teszi. Én 15 euróból egy hétre is be tudok vásárolni.
Ha a lakótársamból indulok ki, akkor is ugyan ez a helyzet (ő is angol). Elkészít magának egy levest (gomba, vagy sütőtök krémleves) estére és az egész lábost tele főzi a levessel, mintha csak egy focicsapatot várna vendégségbe, majd egyszer eszik belőle és otthagyja a gázon reggelig úgy, hogy nem teszi be a hűtőbe. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem teszi be a hűtőbe, akkor azt mondta, hogy "ez csak zöldség és nem romlik meg". Persze reggelre már elég érdekes szaga van és mégis úgy dönt, hogy ebből Ő már nem eszik többet, tehát természetesen megy a kukába. A friss zöldségekkel és gyümölcsökkel ugyanez a helyzet, van egy kosár a nappaliban a gyümölcsöknek és Ő minden héten elég rendesen fel is tölti (magának), de nem eszi meg, ami azt jelenti, hogy kb péntekre az összes gyümölcs megromlik vagy elérik és mehet a szemétbe. Nem értem, hogy minek megvenni valamit, ha utána nem esszük meg. Nekem erre például nincs pénzem, akkor veszek és annyi gyümölcsöt amennyit meg akarok enni. A zöldségekkel ugyanez a helyzet, hetekig állnak a hűtőben és utána a kukában landol, mert nem lettek idejében felhasználva. A kenyerek haszonló kategória, ha valaki megvesz 2 db egész kenyeret (darabonként fél kilósak) és csak az egyiknek a felét eszi meg, akkor kár a pénzt költeni és kint hagyni kiszáradni a pulton. Én megveszek egy szeletelt kenyeret (szintén fél kilósat) és lefagyasztom, majd minden reggel kiveszek két szeletet és a kenyérpirítóban megsütöm, tökéletes reggeli akár mit is rak rá az ember és ezek a "kocka" kenyerek egyébként sem használhatóak frissen, mert átsüt rajtuk a nap olyan vékonyak és rögtön elszakad ha vajat szeretnél rá kenni. Szóval muszáj megpirítani.
A múltkor kiírtam a másfél kiszáradt kenyér tetejére egy cetlit, hogy "légy szíves ne dobd ki a kiszárad kenyereket, mert remek kenyérkockát lehet belőlük sütni". A mikor hazajöttem munkából elmondtam ugyanezt személyesen és a vége az lett, hogy lett két kiszáradt kenyerem és remek "croutons-t" sütöttem belőlük, mert az étteremben megtanultam, hogy hogyan kell elkészíteni. (fűszerekkel és olajjal). Tehát majdnem egy kilónyi kenyér kockám lett, ami nagyon jó a krém levesekhez, én legalább is nagyon szeretem. Egy fél kilónyi kenyérkocka a boltban másfél euró, és üresen nem annyira laktató a leves. Az étteremben viszont fordított a helyzet, ott szinte mindenen spórolnak, vagy ötletesen használják a hozzávalókat. Ott is szeletelt kenyeret használnak a toast-okhoz és a szendvicsekhez, de ott a végeket nem használják, mert a vendégeknek azt már nem adják oda. Ehelyett összegyűjtik és visszateszik a fagyasztóba és amikor már elég összegyűlt darabokra vágják (illetve én vágom) és megsütik a sütőben olajjal és fűszerekkel kenyérkockának. Amit levesekhez és salátákhoz is lehet használni. Innen vettem az ötletet. Az olajsütőbe amiben a sültkrumpli készül 8 liter olaj kell, ami kb 1-1,5 hétig jó azután ki kell cserélni, mert annyira habzik, hogy kijön az olajsütőből, amikor használják. Namost, ezek nem cserélik le az olajat 1,5 hét múlva, csak kb 3 hét múlva, de hogy ne jöjjön ki az olaj sütés közben, kitámasztják egy fém kannával a szárát, így nem ér bele az egész "szűrő" amiben a krumpli van, csak a fele és amikor emelkedik az olaj szintje akkor kiemelik majd visszateszik, tehát el lehet játszani vele még másfél hétig, mondván drága az olaj. A Wrap nevű tészta ami pita tésztára hasonlít de vékony mint a palacsinta és kicsit nagyobb is nagyon finom és nagyon sokféle töltelékkel lehet elkészíteni, általában húsokkal. Ők a nagyobb kiszerelésű csomagot veszik amiben 20 db van és 5 csomag van egy dobozban. Ha felbontasz egy csomagot, nyilván nem használod el mind a 20-at csak 1-2-őt. A többi viszont vagy kiszárad vagy összeragad és nem tudod szétszedni őket, vagy mindkettő. A megoldás lefagyasztani, mármint külön-külön, mert különben összefagynak. Sütőpapírt kell közé rakni és akkor nem fagy össze, nagyon elmés. A darált húst ha megvették a boltban dobozos formában akkor először hosszú tálcákra teszik kiterítve és beteszik a fagyasztóba, majd ha megfagyott, akkor teszik zsákokba az adagokat és teszik vissza a fagyasztóba, hogy miért? Mert nincs idő kiolvasztani a gombóccá fagyott adagokat, hanem csak a zsákból kell kivenni néhány csíkokra fagyott husit ami percek alatt elkészül. Még sorolhatnám az éttermi praktikákat egy ideig, de hagyok legközelebbre is.
A furcsaságok kategóriába nálam azok a dolgok tartoznak ami nem megszokott, nem mindennapi a magyarországihoz képest. Itt teljesen normális dolognak számít, ha éjjel 2-kor a hét bármelyik napján hangoskodnak az utcán és nem csak a fiatalok akik buliból jönnek. Itt mindenki hangoskodik a nap bármely szakában, mintha csak Olaszország déli részén egy déli temperamentumú családhoz költöztem volna. Az, hogy ha tele van a busz és nem jelzett senki, hogy le akarna szállni akkor az, hogy nem áll meg a busz az természetes, hiszen nincs helyed, hogy felszállhass és itt nem nyomoríthatod fel magad a buszra, csak ha sofőr szerint még van helyed. Teljesen mindegy, hogy fél óra múlva jön a másik busz, akkor sem áll meg. A buszmegállókban nem ugyanaz a menetrend van minden egyes megállóban, hanem minden megállóban más és más. Azt mutatja amikor odaér a busz és nem azt, hogy mikor indult el a végállomásról, neked semmit sem kell számolgatni, hogy vajon mikor lesz a megállóban ahol vagy. Ezenkívül minden megállóban LED-es kijelző mutatja (mint Angliában is), hogy hány perc múlva jön a busz, mert gondolom műholdas jel segítségével követnek minden egyes buszt, hogy hol jár, ezért az is látszik, ha késik valamiért, túl nagy a forgalom, vagy baleset történt. Szóval nem rossz.
Tegnap hazafelé jövet láttam, hogy egy "bácsi" valami nagyobbacska kutyát sétáltat az utcán, de feltűnt, hogy mindenki őt bámulja, mikor közelebb ért láttam, hogy amit sétáltat (a város kellős közepén) az nem kutya:
Íme:
Illetve egy szivárvány: Néhány napja este esett kicsit az eső és utána rögtön kisütött a nap (kb. fél hat körül) és ez a gyönyörű szivárvány fogadott a parkban. Remélem jól látszik a szivárvány.
Holnap folytatom a Marsaxlokk- i piaccal...........
Utolsó kommentek