Mióta legutóbb írtam egy kicsit felgyorsultak az események. Leírom szép sorjában. A második napom az étteremben még jobb volt, mint az első. Nem sok vendég volt ezért a "staff" vagyis mi (Jude, Jack, Andrea, és én) elég jól elszórakoztunk. Egész nap dumáltunk, persze mindenki talált magának valami fontos "elfoglaltságot" mert ücsörögni nem illik ha óradíjban fizetnek és így legalább a főnök nem talált ki valami hülye feladatot csak, hogy dolgoztasson. Szóval 5 órát végig szórakoztunk, és megtudtam még pár dolgot a többiekről.
Jack, azaz Jacklyn több, mint 7 éve van ott és ő a rangidős, van egy 18 éves gyereke. Andrea, az a lány aki ugyanazon a napon érkezett amikor én még csak 17 éves (többnek látszik). A következő évben kezdi az egyetemet, 4 éve élnek itt a szüleivel és egyébként francia. Jude 2 éve neveli egyedül a gyerekeit, ami annyit jelent, hogy a kislánya akkor még 2 éves sem volt. Azért az nem semmi, hogy 2 meló mellet egyedül neveli ezt a 2 kicsi gyereket. Egyébként ennek a fickónak nagyon eredeti humora van. Ő az egyetlen "hímnemű" a csapatban és ezt láthatóan élvezi is. A tulajnak 4 fia és 1 lánya van (tudjátok aki nem köszön) illetve ma köszönt, bocsi. Mindegyik az étteremben dolgozik, de szakács csak az az egy van akiről írtam, de még csak 24 éves és nem 26, ahogy írtam. Itt a gyerekek 16 évesen fejezik be a sulit és nem 18, ezért számoltam el. Az összes többi fiú a gazdasági és beszerzős részt illetve a könyvelést intézik. Megint kaptunk ingyen ebédet, valami Cury-t, lényegében rizottó volt cury fűszerrel. Hamar elment a műszak és tegnap kezdtem a másik helyen, alig egy órát dolgoztam ott amikor jött a tulaj, hogy el kell mennem, mert az önkormányzat emberei éppen ellenőrzést tartanak az étteremben és én még nem vagyok "staff". Alig egy óra után szépen hazamentem és mivel nem mondta, hogy menjek holnap, nem foglalkoztam velük tovább. Ilyen melóhelyre nincs szükségem. Amikor hazajöttem, rögtön nekiláttam új másodállást keresni és találtam is. Összeállítottam az önéletrajzot, hogy az tetszetős legyen, és írtam egy jó kis motivációs levelet és persze személyesre címeztem. Még tegnap este elküldtem. Ma reggel természetesen mentem dolgozni, Jude persze rögtön azzal várt, hogy "Milyen volt a másik hely?", mondtam, hogy sz@r és nem megyek többet. Erre azt mondta, hogy Őt hívták egy másik helyre is, de átadja nekem, ha akarom, persze, hogy akartam és Ő legalább érti, hogy kell nekem egy másodállás. A délelőtt folyamán kaptam egy telefont arról a helyről, ahová este elküldtem az önéletrajzom. Interjúra hívott a fickó 15.30-ra, persze, hogy megyek. Mondtam Jude-nak, hogy tudnánk-e azután menni az "Ő" interjújára, miután én elintéztem az én interjúmat. Mondta, hogy persze, majd úgy csináljuk, hogy jó legyen. A vége az lett, hogy el autóztunk a kisfiáért a suliba, felszedtük, hazavittük, átcserélte a gyerek az uniformist, Jude lepakolta a "munkásruhát" elvitt engem haza, én is leraktam a "munkásruhát", elautóztunk St. Juliansba az interjúmra, onnan pedig a másikra. Jó mi? Ezt másfél óra alatt a délutáni csúcs forgalomban. Nagyon ügyesek voltunk. Az első interjún kiderült, hogy ez abban a Portomaso negyedben van, ahol a múltkor jártam (baromi pénzes hely). A kávézó a luxus kategóriába tartozik. A tulajdonossal történt az interjú és ez egy teljes állás nem részidős mint a mostani. Több pénzt ajánlott és több órát dolgozhatok. Ráadásul akár hétvégén is, de egy szabadnap az mindenképp kell, választhatok, hogy melyik nap. Viszont holnap kéne kezdenem a próbaidőt, ami vasárnapig tart. 7.30-16.00-ig tart a munkaidő. Kifelé menet, a parkban várt rám Jude és a gyerek, elmeséltem neki mindent és kérdeztem a véleményét, hogy mit gondol. Azt mondta, nem akarja, hogy ez a fickó átverjen engem, nem kéne a másik melót elveszteni (mármint ahol együtt dolgozunk). Mondtam, hogy én sem akarom azt elszúrni, mert szeretek ott lenni, csak kevés a pénz. Amíg a gyerek a parkban körülöttünk rohangált, mi azon tanakodtunk, hogy tarthatnám meg mind a kettőt. Aztán az a nagy ötletem támadt, hogy holnap reggel telefonálok az étterembe ahol most dolgozom, hogy beteg lettem, valami rosszat ettem és rosszul érzem magam és adnának-e egy- két szabadnapot. Jude szerint ez állati jó ötlet, mert így csak 2 munkanapról van szó, a csütörtökről és a péntekről. Az alatt bárki lehet beteg, és vasárnap már tudni fogom, hogy marathatok-e a Portomaso-s helyen. Szóval így indultunk át a másik helyre a másik interjúra. Jude egy haverjától kapta a címet ahová mentünk és út közben végig telefonált, hogy merre kell menni és hogy hol van a hely. Parkolóhely persze nem volt, vagy negyed órát keresgéltünk egy szabad helyért, ezért sz@r az autó Máltán, nincs hol hagyni. Közben újabb telefon érkezett, a haver felhívta az éttermet, de menet közben már találtak valakit. Szóval ez nem jött be. Nem baj, nem adom fel sosem.
Ma megint ingyen ebédet kaptunk, de ma a főnök maga csinálta nekünk. Azért az nem semmi. Elkezdett sütni valami tortaszerű dolgot de a belsejében zöldségek voltak meg valami sajtszósz volt a közepe. Úgy nézett ki mint egy pizza, csak sokkal magasabb volt. A főnök levett a polcról 3 baromi nagy tányért és salátával kezdte díszíteni, és csak azon csodálkoztam, hogy Ő csinálja és nem én (a saláta az én dolgom). Kérdeztem, hogy segítsek-e neki, mire azt mondta, hogy boldogul. A zöld és lila saláta levelekre paradicsom szeleteket, hagymát és répa csíkokat (hajszál vékony csíkokat) szeletelt. Állati jól nézett ki, aztán 4 felé vágta a pizza szerű tésztát és abból 3-at a tányérokra illesztett. Az egészet olyan nagy gondossággal, mintha valami fontos vendég érkezett volna. Megkért, hogy vigyem ki a "customer" részbe. (ha sokan vannak és ő még más kaját is csinál akkor én viszem ki a kaját a pincérnőnek az előtérig. Kivittem két tányért a 3-ból és odaadtam Jack-nek. Azt kérdezte, hogy ez kinek lesz? Mondom mit tudom én azt neked kell tudni. Erre visszakiabált a konyhába, hogy ezt hova? Erre visszakajabált a főnök, hogy az a "staff" kajája együk meg. Jack egyébként nem szokott velünk enni, mert mindenki nem mehet egyszerre enni, ráadásul ő nem olyan "staff" mint mi, nem minimálbéres 6 órás, hanem rendes pénzért 8 órás. Tehát ő nem eszik. Ezért Jude, Andrea és én mindig egy asztalnál ülve esszük a valószínűleg 10 Euró fölötti árú ínyenc kaját. Én mondom nektek isteni volt, persze a konyha felé menet megköszöntem a főnöknek és kérdezte, hogy milyen volt, mondtam hogy isteni, első osztályú, egészen boldog volt.
Szóval ma ennyi történt, illetve még amikor hazahoztam Jude-ot és a gyereket amikor leraktam a cuccom, Jude nem akart bejönni. Egész úton azt kérdezgette, hogy mit fog szólni a nő aki itt lakik, nem lesz-e ebből baj. Mondtam, hogy ne izguljon, már beszéltem neki róla és semmitől sem kell félnie. Az Ő barátai is jártak már itt. (Emlékeztek Yalee-ra, aki kizárta magát?) Amikor felmentünk a lifttel a lakásig, mondtam a gyereknek, hogy most melyik gombot nyomja meg és, hogy milyen ügyes. El volt ragadtatva, hogy Ő milyen ügyes. Aztán mikor az emeletre értünk, a gyerek izgatottan berontott a lakásba Jude viszont megállt úgy 3 lépésnyire az ajtótól. Én bementem, köszöntem Nicolának aki a gépe előtt ült és bemutattam neki a kisfiút, akkor vettem észre, hogy Jude kint maradt. Mondtam, hogy ne legyen hülye, jöjjön be, erre mint egy kisgyerek bejött az ajtón, mintha a fogorvoshoz menne. Persze Nicola elképesztően kedves, rögtön kérdezgette, milyen volt a meló és iskolás-e már a gyerek, meg ilyeneket, amíg leraktam a cuccom. Aztán gyorsan elmondtam Nicolának, hogy most interjúra megyek, ráadásul rögtön kettőre. El volt hűlve.
Odakint Jude mondta nekem, hogy ez a nő milyen kedves és udvarias volt vele és a gyerekkel, mondtam, neki hogy persze mert tanár. Erre Ő: Jaaaaa, az más!!!!! Akkor azért.
Később Nicolának elmeséltem mi történt az interjúkon, a rohanást a csúcsforgalomban meg mindent, erre Ő mondta, hogy ez a fickó milyen szerényke volt nem mert bejönni ide. Mondtam neki, hogy csak látnád a konyhában mekkora szája van, mindenki a dumáján röhög, még a főnök is, meg a fiai is.
Szóval ez történt ma illetve tegnap.
Holnap folytatom, hiszen "betegszabin" leszek és csak négyig dolgozom..........
Azért egy kép mégiscsak kéne
Csak úgy mondom, hogy itt az "idősebbek" is haladnak a korral (tisztelet a kivételnek) otthon ez annyira nem gyakori, hogy az idősebb néni, a buszon MP3 lejátszóval tucc - tucc zenét hallgat a mellettem lévő ülésen. Vagy ez a hölgy a képen, e-book olvasóval olvas könyvet, minek a papír? A tata a szomszédból, minden reggel itt fut vagy fél órát a sétányon. Stb.
Elképesztő......
Utolsó kommentek