Újra itt vagyok. Sajnálom, hogy eddig nem tudtam frissíteni a blogot, de be vagyok havazva. Annyi új dolog történt velem mostanában, amennyi az elmúlt 3 hónapban összességében nem. Először is új lakásba költöztem és van egy másod állásom is.

A karácsonyt egyedül töltöttem, illetve egy dagadt macska volt mindössze a társaságom. A "házinénim" elutazott 2 hétre Németországba a barátaihoz. A munkahelyem (a reggeli) pedig bezárt 2 hétre, a karácsonyi szünetre (ugyanabban a két hétben). Találnom kellett egy másikat, legalább arra a két hétre, mert akkor már tudtam, hogy nem lesz elég fizetésem amire fizetni kell az albérletet. Sikeresen találtam is egy másik éttermet ahová beajánlottak, de sajnos a tulajdonos nem igazán beszélt angolul, mert olasz volt. Nagyjából kézjelekkel beszélgettünk, de sikerült megállapodnunk egy minden napos műszakban két hétig, utána pedig esténként vagy hétvégenként ugyanaz. A munka mosogatás volt, de nekem már annyira mindegy volt, hogy elvállaltam. Azt hittem régebben, hogy ez annyira nem lehet nehéz, mert csak mosogatni kell a tányérokat és közben "kikapcsolhatom" az agyam, nem kell mással foglalkozni és másra figyelni. Ahogy én azt elképzeltem. Ez nem így működik. Aki azt mondja, hogy a mosogatás nem fizikai munka, az hazudik, vagy sohasem próbálta. Ez igen kemény fizikai munka. Ráadásul az első néhány napban mindenféle kesztyű nélkül dolgoztam. Az 5. nap környékén már magam is rájöttem, hogy ez így nem biztos, hogy hosszú távon működik. 17 seb volt már a két kezemen összesen és nem tudtam, hogy akkor mikor elvágja az ember a kezét munka közben még nem is veszi észre. Úgy két - három óra múlva amikor már végeztél és otthon vagy, már csak azt veszed észre, hogy iszonyatosan fáj a kezed és sajog minden ujjad külön-külön. Nem vettem számításba, hogy azok a tányérok szinte mind csorbák és a tálcák nagyon élesek és könnyen felsértik az ember kiázott kezét. A reggeli munkahelyemen van profi mosogatógép, amit ha telepakolsz 5 perc alatt tisztára mos mindent és teheted be a következő kört. Ezeknek is volt mosogatógépük, csak éppen nem működött. Így mindent kézzel kellett elmosni. Egy idő után már napi 10-12 órás műszakokat vittem, néha egyedül, néha volt segítség, de csak annyiban, hogy vissza vitte nekem az elmosott tányérokat és dobozokat a helyére a "segítség". Viszont amíg ott voltam, nekem kellett mosogatni. A második hét végére már két gumikesztyűben mosogattam úgy, hogy az elsőt két gumival a csuklómra szorítottam a másodiknak a szárát pedig folpack-kal rácsavartam a karomra, hogy ne menjen bele a víz. Így viszont kicsúszott minden a kezemből, sokkal lassabban tudtam haladni. Nem baj, de legalább nem volt bedagadva a kezem estére. Az étterem 100%-ban olasz volt, a főnök és néhány alkalmazott szintén olaszok voltak. Szinte minden alkalmazott 2-3 nyelven beszélt, volt aki 4-5 nyelven. Megismertem pár kedves és néhány kevésbé kedves embert az alatt a 2 hét alatt. Itt is egy nigériai srác lett a legjobb barátom, meg egy máltai aki félig dél afrikai volt. A többi pedig néha idióta volt néha csak paraszt. A főnök viszont minden nap lejött a konyhába és érdeklődött, hogy hogy megy a munka. Természetesen azt mondtam, hogy REMEKÜL. A két hét alatt sikerült összehoznom azt a pénzt ami a lakáscseréhez kellett. A "házinénim" kicsit megváltozott az idők során és egyre kevésbé jöttünk ki, ráadásul nem tudom követni kellő képen, ha valaki szinte naponta változtatja a szabályokat. Ezen kívül fel akarta emelni a lakbért kerek 100 euróval a megállapodotthoz képest. 350 Euró egy szobáért az rengeteg. Még akkor is ha szép az a szoba. Tehát nemet mondtam. Erre Ő megharagudott. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy az egyik hétköznap reggel elhasználta előlem a meleg vizet. Külön fürdőszobánk volt, de a meleg vizes bojler az közös. Ő éppen úgy döntött, hogy felkel 6.45-kor és kimossa a haját. Az előtt sohasem kelt fel 9 előtt. A lényeg, hogy én mindig ugyanabban az időben kelek fel és ugyanazokat a dolgokat csinálom már 3 és fél hónapja. Tehát tudta, hogy felkelek 6.45 körül és zuhanyozni fogok, de mire megmostam az arcom és a fogam, addig ő szépen elfolyatta az összes meleg vizet. Mikor szóvá tettem neki, hogy: "nem hagytál nekem egy csepp meleg vizet sem" akkor Ő csak annyit tudott válaszolni, hogy "na jó én ezt nem hallgatom tovább, ez így nem fog működni, legjobb lesz ha keresel magadnak egy másik szobát". Helyes, én is így gondoltam. Kerestem is. Eltartott egy darabig, de találtam egy szép szobát, bár kisebb egy kicsit, de legalább egy új építésű házban van és nem mellékesen egy normális környéken. 170 Euróért nagyon jó lesz. Eredetileg úgy terveztem, hogy azon a héten pénteken fogok elköltözni, amikor fizetést kapok, és a "házinénim" maga ajánlotta fel, hogy maradjak még arra hétre és nem kell fizetni semmit. 4 napról volt szó, de időközben meggondolta magát és 40 Eurót kért a 4 napra. Amikor mondtam neki, hogy minek ajánl fel valamit, ha nem gondolja komolyan, akkor azt válaszolta, hogy azt akarja, hogy elmenjek másnap. Mondtam, hogy OK. Tehát simán kidobott. Meg kellett kérnem a srácot aki kiadta a szobát, hogy megengedi - e, hogy előbb költözzek be, mint ahogyan megbeszéltük, úgy hogy a lakbért nem a beköltözés napján, hanem csak 3 nappal később adom oda. A válasz: "persze, hogy jöhetsz". Szóval két napja lakom az új lakásban és és a srác maga szállított át engem a cuccaimmal. Irtó rendes volt. A "házinénim" azóta is zaklat minden félével, de igyekszem nem tudomást venni róla, ja és törölt engem az ismerősei közül az FB-n. Nem tudom miért Ő haragszik, mikor nekem van okom haragudni. Bement a szobámba az engedélyem nélkül, és az egyetlen dolog amit ismer az a pénz. Mivel nem fizettem ki a felemelt lakbért és a 40 eurót sem, gondolom kicsit mérges. Ezenkívül a legutolsó nap bezártam a szobám ajtaját, mert előzőnap Ő maga mondta, hogy bement a szobámba. Ez nem megengedett, ha valaki kiad egy szobát. Küldött egy SMS-t, hogy azt akarja, hogy nyissam ki az szobám ajtaját, mert Ő be akar menni. Visszaírtam neki, hogy munka után megyek és kinyitom az ajtót, de a dolgaim benn vannak, addig nem. Erre még inkább mérges lett és azt kérdezte, hogy "hogy merészeled?". Jogom van bezárni a szobám ajtaját, mert én bérlem. Semmit mást nem tettem. Kicsit belefáradtam már a vele való vitatkozásba, szinte mindenért. Remélem ez a lakás ahová 2 napja költöztem, sokkal jobb lesz.

folytatom.....