A legjobban az időjárást szeretem ebben az országban. Még soha nem napoztam november első napjaiban, mert arra még sohasem volt pénzem, hogy a tél beköszöntével valami távoli országba utazhassak, ahol nyári meleg van, a téli sportokat meg nem szeretem (a telet se szeretem) ezért nem utazom a hegyekbe sem, ahol állítólag síelés közben is fog a nap. Szóval tegnap megint leégtem (a napon), persze anyagilag sem állok éppen jól. Kora reggel nagyon meleg van még mindig és süt a nap ezerrel, délben viszont jönnek a felhők és kicsit enyhül a meleg, estére pedig hűvös van (zokni nélkül, pólóban).
Az ünnepek alatt a mindenszentek és a halottak napját értettem. Itt is ünneplik ezeket a napokat (de nem munkaszüneti nap), kifaragott sütőtök van mindenhol (az üzletekben, a házak ablakaiban) mécsessel kivilágítva a belsejében. Itt nem járkálnak gyerekek az ajtón kopogtatva édességért, mint Amerikában, ez itt nem szokás. A Máltaiak vallásosak és ez az ünnep nekik nem a vidám amerikai szelleműzős partyt jelenti, hanem a megemlékezős, gyertyagyújtós ünnepet, mint nekünk. Természetesen én is gyújtottam mécseseket az otthoni elhunyt szeretteimnek akikhez nem tudtam kimenni a temetőbe az idén.
Holnap lesz a születésnapom, ezért sütöttem magamnak egy egyszerű tortát. Életem első saját készítésű tortája. Nem volt nagyon nehéz, itt dobozban lehet hozzá kapni az összekevert alapot, neked már csak tejjel, tojással és vajjal kell összekeverned és mehet a sütőbe. 40-45 perc és kész. Én adtam hozzá egy kis mandulát is, csak hogy finomabb legyen. A végén pedig leszórtam egy kis porcukorral. Jelentem nagyon finom volt.
Sül a tortám!
Kicsit megrepedt a teteje, mire kész lett, de az ízén ez nem változtat.
Íme a kész torta.
Említettem az előző post-ban, hogy otthagyom a délutáni munkahelyem, mert az a főnök kissé faragatlan tuskó. Ez így is lett, szépen elmondtam neki, hogy nem dolgozom neki tovább és, hogy miért nem, és kérem a pénzem. Kicsit vitatkozott, hogy Ő nem is volt olyan bunkó, de nem marasztalt nagyon, gondolom az előző post-ban leírt okok miatt, de az engem már nem érdekel. Kifizette a pénzt ami járt nekem és búcsút intettünk egymásnak. Persze azért Nikolának megemlítettem, hogy az Ő helyében én jobb éttermet is tudnék itt a környéken, a vacsorázáshoz. Természetesen fel volt háborodva, hogy J milyen tuskó és bunkó tud lenni és mivel Ő ismeri a tulajt, reméltem, hogy kifizeti minden pénzemet. Jó hírét biztos nem fogom kelteni annak az étteremnek, azt eljátszotta a tulaj, Nicola sem megy ezentúl oda vacsorázni.
Közben persze, folyamatosan pályázom álláslehetőségekre és küldözgetem a CV-met mindenfelé. Ezenkívül még egy másik délutáni helyet is találnom kell, mert ez a pénz nem igazán elég mindenre.
Valaki úszik éppen.....
Folytatom.....
Utolsó kommentek